Dr. Drazsé

Ki vagyok rekesztve

Már megint. A múltkor sem vittek magukkal anyáék, amikor elmentek megnézni az ÉN kölykeimet.

Hiába is sutyorogtak egymással nagyon, de nagyon halkan, mindent hallottam. Elfelejtik, hogy nekem milyen fantasztikus a hallásom. A legmélyebb álmomból is felébredek, ha egy icike-picike zacskó megzörren a konyhában. És persze azonnal kirohanok. Igaz, többnyire hiába. De soh’sem adom fel. Mert én ilyen vagyok. Ilyen nemfeladós.

 

Drazsé, a nemfeladós

Drazsé, a nemfeladós

Szóval, most is jól hallottam, hogy hová készülődnek. Persze, hogy Bimbihez és a kölykeinkhez. Azt is hallottam, hogy most már három hetesek. Mármint a kölykeink.

3 hetes csokilabik alszanak

Így alszunk mi

 Meg azt is, hogy sajnos már csak nyolcan vannak. A tízből. Mert a Bimbi a két legkisebbet nem hagyta szopizni. Hát ettől először nagyon, de nagyon mérges lettem! Milyen kutya-anya az ilyen? Ahelyett, hogy pont a piciket babusgataná, hogy ők is megnőjenek. De nem, inkább eltologatja őket a cicijétől. Ráadásul velem meg sem beszélte.

8 csokilabi durmol

Már csak nyolcan

Anya, mármint az én ember-anyám erre azt mondta, hogy ilyen a természet. Bölcsebb, mint az emberek. Mert a kutya-anya pontosan tudja, hogy az a két szegény picike nem életképes. Vagy beteg. Ezért aztán nem hagyja, hogy sokáig kínlódjanak, inkább rögtön intézkedik. És ez nem gonoszság a részéről, hanem ösztön. És emiatt nem lehet haragudni rá.

Anya meg egy kismackó

 

 

Na jó, én nem haragszom Bimbire. Csak anyáékra. Talán náluk is valami „ösztön”, hogy engem még mindig nem visznek el a saját kölykeimhez? Majd csak akkor, ha hathetesek lesznek?

 De most legalább nem csak szagtalan és hangtalan fotókat hozták haza az ÉN kis kölykeimről. Persze szaguk a videóknak sincsen, de legalább hangjuk az van! Hallom, ahogyan az ÉN picikéim nyifi-nyafiznak. Ők persze azt hiszik, hogy ugatnak, de az inkább úgy hangzik, mintha egy zsák kismacska nyivákolna.

               

Kisdrazsé

Én már ki akarok jönni

 

Kékszemű csokilabi kölykök

Még kék a szemünk

 

Nem baj srácok! Három hét múlva majd én kézbe, vagyis mancsba veszlek benneteket, és mindenre megtanítalak, amit az ÉN gyerekeimnek tudniuk kell!

 

 

 

         

 

 

 

 

t_24694617

 

Üdülési jog a festői Supetarban - Horvátország

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kata Vékony says:

    Ejnye. Bimbi igazán megbeszélhette volna veled ezt a kölykös dolgot! Szerintem te vállaltad volna, hogy akkor szoptatás helyett eteted őket cumisüvegből. Vagy nem, Drazsé? Na látod:) Ezért nem mehetsz még megnézni a babáidat, tudod ők nagyon picik, Bimbi meg nagyon védelmező, lehet, hogy senki nem venné jó néven, ha hebrencskedsz. De ne félj, nemsokára találkoztok, és akkor lesz nagy buli:)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!