Dr. Drazsé

Láthatás

Emlékeztek, mennyit zsörtölődtem, hogy anyáék nélkülem látogatják az ÉN kölykeimet? Végre belátták, hogy ez tűrhetetlen. Ezt nem tehetik meg egy ilyen apával, mint amilyen én vagyok! Még az elvált papáknak is jár a láthatás, ha értitek, mire gondolok.

       

Mert a kétlábúaknál előfordul, hogy a papa meg a mama összevész, de annyira, hogy már nem is akarnak többé együtt lakni. Hogy ez miért van náluk így, azt én nem tudom, de ahogy hallom, ez elég gyakran megtörténik. Egyszer csak kiszeretnek egymásból. Persze, attól még mind a kettő a kis kétlábú gyerekük papája, meg mamája marad. Mert nem a gyerektől akarnak elválni, csak egymástól.

Kié a gyerek a váláskor

Kép: bebikkicsikesnagyok.hu

Ezek a kétlábúak már csak ilyenek. És mert a kis kétlábú kölyök nem lakhat egyszerre két helyen, el kell dönteniük, hogy melyiküknél lakjon. Ezen néha addig-addig vitatkoznak, hogy sokszor egy harmadik kétlábú dönti el, hogy mi legyen. Ezt a harmadikat anya szerint bírónak hívják.

Anya nem olyan bíró

Fotó: index.hu

Ti láttatok már bírót? Én persze láttam, mert az én emberanyám is bíró. De ő nem rakosgatott kis kölyköket ide-oda. Mert ő másmilyen bíró volt. De ez most nem tartozik ide. Meg túl bonyolult is nektek.

Az okosabb szülők, bármennyire is haragszanak egymásra, szépen megbeszélik, hogy hol fog lakni a kis kölykük. És akkor az a szülő, akinél nem lakik, az nagyon sokszor elviheti magával és játszhat vele. Na, ezt hívják láthatásnak.

Láthatás

Kép: seveled.cafeblog.hu

Persze, nálunk, kutyáknál ez egészen másképpen van. Ott kezdődik, hogy én soha nem vesznék össze Bimbivel. Bimbi az ÉN kölykeim anyja. Az igazi. Eddig azt mondták nekem, hogy Bimbi haragudna, ha én is mennék a kölykeinket látogatni. Ezt persze már akkor sem hittem el, de nem álltam le anyáékkal vitatkozni. Mert ők azt hiszik, hogy mindenhez jobban értenek. A kutyákhoz is. Pedig nem.

              

De most végre elvittek magukkal. Meg jött még egy kétlábú pár is velünk. Vera meg Peti. Mert ők haza akarnak vinni egyet az ÉN kölykeimből.

Drazsé és Bimbi kölyke

A lépcsőn ülő

Mondanom sem kell, hogy Bimbi, amikor meglátott, nem hogy nem haragudott, hanem egyenesen a nyakamba ugrott. Annyira, de annyira örült nekem, hogy én rögtön azt a múltkorit akartam játszani vele. Tudjátok, azt, amikor még nem voltak kölykeink. De azt azért nem hagyta. Na, mindegy. Azért jól megvoltunk.

 

Sándor Zsuzsa Drazsé kölykével

Anyához bújó

Vera meg Peti persze ámuldozott, hogy milyen gyööönyörűek a mi kölykeink. Tisztára kis bumfordi csoki maci mindegyik. Már csak heten voltak, mert korábban egy néni elvitt magával egy kislányt.

 

Drazsé és Bimbi kölyke

A kukucskáló

És akkor Vera meg Peti kiválasztotta az egyik kisfiamat, hogy ők meg majd azt viszik haza magukhoz. Még ici-pici nyakörvet is hoztak neki. Meg egy plüss nyuszit. (Annak a fülét sajnos Bimbi letépte.) Meg egy icike-picike sárga gumikarikát. Azzal persze mi játszottunk Bimbivel. Huzigálósat. De csak azért, hogy a kölykeink lássák, hogyan kell azt csinálni.

Drazsé és Bimbi huzigál

Huzigálunk

 

Drazsé és Bimbi kölyke

Egyik kismaci

Jól láthatjátok, a kutyakölök sorsa sokkal sanyarúbb, mint az emberkölyköké. Még annál is, amikor az emberkölykök szülei elválnak. Mert a mi kis kölykeinket nem helyezik el sem a papájuknál (vagyis nálam), sem a mamájuknál (vagyis Bimbinél). Ellenben tök idegenek szanaszét hordják őket. És lehet, hogy soha, de soha többé nem látjuk egymást.

Három csoki labrador kölyök

Még együtt vannak

 

Persze, ez velem nem történhet meg. Mert az én kisfiam itt fog lakni a velünk szemben lévő házban! Mert Vera és Peti pont ott laknak! És akkor látom majd a kisfiamat, amikor csak akarom. És majd meg is tanítom mindenre, amit csak tudok. Huzigálni, labdázni, meg pocsolyázni. Meg döglött halba belehemperegni. Hogy mindig jól érezze magát.

Vera, Peti megy egy kisfiú csokilabi

A kiválasztott

 

Bimbivel meg majd megbeszéljük, hogy mikor találkozunk újra. És akkor majd megint játszhatunk olyat, mint régen.

 

Bimbi, Drazsé meg egy kölyök

Bimbivel megbeszéljük

 Videók és fotók: Láng András

 

t_24694617

 

Üdülési jog a festői Supetarban - Horvátország

Szilveszter Kókusszal

Ígértem nektek, hogy majd mesélek az én szilveszteremről.

Drazsé havas fejjelHát az nem volt semmi! Ennyi havat egy helyen még soha sem láttam! Pedig voltam már jó néhányszor Mecseknádasdon, az Aranypatkó Lovaspanzióban. Pontosabban a Brauer Panzióban. Mert ez a kettő ugyanaz. Kicsit bonyolult ez nektek, de én már értem. Na, nem azt a kesze-kusza magyarázatot, amit Andi néni anyának elmondott, hogy miért lett más a nevük, meg hogy mégis használják még az Aranypatkó nevet is, mert úgy ismerik őket, de majd megtanulják az új nevüket is. Az egész csak egy nagy ködösítés volt. Szerintem.

Aranypatkó Lovaspanzió

Aranypatkó Lovaspanzió

 Brauer panzió

Az igazság az, hogy az összes Brauer, meg a panzió is tudja, hogy én félek a lovaktól. Na jó, nem félek, ez túlzás, csak mondjuk úgy, hogy nem annyira szeretem őket. De csak azért, mert olyan hatalmasak. És amikor elindulok feléjük, akkor nagyon szigorúan néznek azokkal a nagy szemükkel. És akkor nekem muszáj ugatnom. De akkor is néznek. Azt hiszem, ezek a lovak lenéznek engem. Pedig én sem vagyok piskóta. (Ezt így mondják a kétlábúak, de ennek sincs sok értelme. Senki sem gondolja, hogy piskóták lennének.)

Lovak a nagy szemükkel

Kép: lovak.lapunk.hu

 A Brauereket viszont nagyon szeretem. Mindegyiket. A kiscsajokat, Izát, meg Mirát, meg a szüleiket, meg még a nagyszüleiket is. Meg a panziót is. Bár nem tudom pontosan, melyik közülük a panzió, de mindig beszélnek róla. Egyszer majd biztos őt is bemutatják.

A lényeg az, hogy minden Brauer jó fej. Most meg annyira jó fejek voltak, hogy mire odaértünk erre a Szilveszter nevű micsodára, addigra rengeteg havat összehordtak nekünk. Hetet-havat.

Hóba írtam a nevemet

Hóba írtam a nevemet

És még ráadásul megérkezett Kókusz haverom is. Tudjátok, őt már nagyon régen ismerem. Még a futtatóból. Tulajdonképpen barátok vagyunk, csak ő barátabb nálam. Mert ha neki nem tetszik valami, akkor leugatja a szőrt a fejemről. Néha akkor is, amikor nem is csinálok semmi rosszat. Anya ezt úgy mondja, hogy kettőnk közül Kókusz a domináns. Ez a domi-akármi valami olyasmit jelent, hogy ő a főnök. Mármint Kókusz. Persze azért nem kellene folyton leugatni engem. Mert én is tudnék főnök lenni, ha akarnék. Csak nem akarok.

Kókusz

Kókusz
Fotó: Láng

De most ezen a szilveszteri micsodán Kókusz is jó fej volt. Még huzigáltunk is, meg együtt rohangáltunk a nagy hóban.

      Huzigálunk   Fotó: Gárdai Kinga

Huzigálunk
Fotó: Gárdai Kinga

 

Viháncolunk Kókusszal      Fotó: Gárdai Kinga

Viháncolunk Kókusszal
Fotó: Gárdai Kinga

Este meg, amikor mindenfelé durrogtattak, akkor Kókusznak mindjárt kisebb lett az arca. Ki se jött a tornác alól. Én meg akkor is ott kolbászoltam a kertben. Mert én lövésálló vagyok. Ezt persze megint a kétlábúak mondják így.

Lövésálló vagyok

Bírom a lövést
Fotó: Láng

Azoknak mindenre van valami buta szavuk. Aki lövésálló, azt nem lehet lelőni. Anya mégsem engedett ki egyszer sem egyedül az erdőbe, nehogy lelőjenek véletlenül a vadászok. Anya azt magyarázta Kókusz gazdáinak, hogy a lövésálló azt jelenti, hogy én nem félek a durrogástól. Mert volt tenyészvizsgám, és ott puskával lőttek mellettem és nem volt szabad megijednem. Na, nem is ijedtem meg. Hanem elrohantam megkeresni a fácánt, amit eldugtak a mezőn. Most viszont senki sem dugott el egy ici-pici fácánt sem. Hogy akkor minek durrogtattak, azt nem is nagyon értem. Biztosan csak azért, hogy Kókusz lássa, én milyen bátor tudok lenni. Csodálkozott is rendesen.

tűzijáték 

Kókusz nem szereti a durrogást

Kókusz nem szerette a durrogást

 

 

 

 

 

Aztán még az is volt, hogy amikor szólt a zene, a kétlábúak kettesével összekapaszkodtak és össze-vissza lépkedtek. Ezt ők táncnak hívják. Én is táncoltam anyával! Hát ez nem nekem való. Az embernek, illetve a kutyának azért van négy lába, hogy mindegyiket használja. Nem csak kettőt, mint ennél a táncolásnak hívott ugra-bugránál. De azért anya kedvéért jó pofát vágtam még ehhez is. Hadd legyen neki is jó a szilvesztere! (Persze Kókusz ebbe is beleugatott.)

          

 

Éjfélkor meg pezsgőztek a kétlábúak és ezerszer elmondták egymásnak, hogy boldog új évet. Nekem is mondták. Én meg nem mondtam nekik erre semmit. De a pezsgő finom volt!

A pezsgő finom volt

Kép: maimoni.cafeblog.hu

t_24694617

 

Üdülési jog a festői Supetarban - Horvátország

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!