Dr. Drazsé

Nyílt levél a Kötsöghöz

Tisztelt Diktátor Úr! Kedves Demény!  Felséges Kötsög!

„Olvastam költőtárs, olvastam művedet”, és azóta teljesen oda vagyok érted. Érted?

Demény, Magos Judit könyve

Kép: libri.hu

Mivel arra gondoltam, hogy esetleg kaphatnék én is valami szerényebb állást a Te nagyszerű Diktatúrádban, küldenék most Neked egy fényképes önéletrajzot és egy motvációs levelet.

Állást keresek a Diktatúrában

Kép: hirpub.hu

Nevem: Drazsé Light of Eyes, szerényebben csak Drazsé, kevésbé szerényen Dr. Drazsé. Ebből a Te zsenialitásoddal rögtön kitalálhatod, hogy nekem kezdettől jobb sors jutott, mint Neked. Én ugyanis egy igazi tenyésztőnél születtem, ötödmagammal.

Kicsi labradorok

Még együtt a tesóimmal

Méghozzá egy olyan tenyésztőnél, aki vakvezető kutyákat képez ki. Ebből ara is rájöhetsz – mert zseni vagy – hogy labrador vagyok.

Születési hely és idő: Tatárszentgyörgy, 2010. május 10.

Nem: hím (de mekkora!)

Szín: csokibarna (gyööönyörű!)

Családi állapot: nős, házastársa neve: Bimbi, szintén csokilabrador

 Gyermekeik: 8 kiskorú csokilabi

3 hetes csokilabik alszanak

A kiskorúak

Családi állapot a kétlábúaknál: mama kedvence (ennek értékéből csak az von le egy ici-picit, hogy nincs másik kutyája)

Iskolai végzettség: Népszigeti Kutyaiskola engedelmes alapfok, Népszigeti Kutyaiskola ügyességi középfok, Kutya-gazda kapcsolati próba oklevél és Tenyész-vizsga.

Drazsé vizsga után

Vizsga után

  Mindezek után nyilván érted, hogy megszereztem a doktori címet, így írhattam meg a mesekönyvemet „Dr. Drazsé mesél” címen.

A mesekönyv Dr. Drazsé mesél

A mesekönyv

Hát ennyit az én felhőtlen, boldog, könnyű életemről. Ami persze azért mégsem tökéletes, de majdnem. Az én gazdim jogász, ezért aztán mindent rettentő komolyan vesz. Te biztosan a „tudományos” és az „ajnár gazdi” közé sorolnád. Azért nem teljesen tudományos, mert csak ritkán pofázik bele mások kutyatartásába, de ha valaki kérdez tőle, akkor rögtön kivirul. Nem is teljesen ajnár gazdi, mert ugyan anyának szólíttatja magát, de nem hogy az ágyába, de még arra a nyamvadt kanapéra sem enged fel, a fotelról nem is beszélve. (Ki is van kopva mind a két könyököm, de ez sem hatja meg.) Ennek ellenére engem igazán nem lehet despotának nevezni. Ha omega nem is vagyok, de azért alfának sem nevezném magam. Mondjuk inkább delta.

Drazsé csak egy delta

Balról a negyedik lennék én

Csak akkor ugatok, ha valaki, például egy vér-vizsla elveszi a labdámat és nem akarja visszaadni.

Drazsé és Frici huzogat

Drazsé és Frici

Na, jó, meg akkor is, ha megijedek. Különösen télen. Mert az ember, akarom mondani, a kutya sohasem tudhatja, hogy a parkban egy hóember mikor támad rá. Ősszel meg tele van a park fekete nejlonzacskókkal, amik rettenetesen tudnak zörögni. Most már persze tudom, hogy csak avar van bennük, de amíg erre rájöttem!

Viszont imádok úszni, még a zajló Dunában is. Egyszer még egy örvény is elkapott, Anya ott visítozott a parton, mert nem tudta, hogy milyen fantasztikusan erős vagyok. Persze, hogy simán kiúsztam belőle. Mármint az örvényből. És bármit ki is hozok a vízből.

Drazsé a vízből hozza a lasztit

Hozom a lasztit

Meg még „lövésálló” is vagyok. A fülem mellett puskát sütögethetnek el, miattam csinálhatnak tűzijátékot, meg petárdázhatnak, én ezekre mind fütyülök.

Lövésálló vagyok

Bírom a lövést
Fotó: Láng

És az eldugott fácánt is megtalálom. Meg visszahozom. Legfeljebb egy ici-pici hiányzik belőle, amikor leteszem a puskás ember lábához.

A kétlábú családom persze nem vadászik, mert ők olyan puhány értelmiségiek. Örökké csak írnak, olvasnak meg vitatkoznak. Főleg vitatkoznak. Rólam is. Hogy mit ehetek, meg mit nem. Mert kicsit fosós vagyok. Ezúttal a szó szoros értelmében. Andris szerint (őt nem szabad apának szólítanom) anya mindent eltúloz. De ez nem igaz, mert anya mindig csak azt teszi, amit a Pozsonyi Dokik mondanak. Mert azért dokit én is jól választottam.

Pozsonyi dokik

A Pozsonyi Dokik
Kép: pozsonyidokik.hu

De a vitatkozás mellett nyaralni is szeretnek. És akkor engem is visznek magukkal. A tengerhez. Ami Super! Supetár! Oda megyünk nyaranta. De erről már írtam a mesekönyvemben. Majd ha egyszer ráérsz diktátorkodás közben, akkor olvasd el. Jó?

Drazsé és Zsuzsa Supetarban

Supetarban anyával

A négylábú családomról még annyit kell tudnod, hogy az egyik fiam, név szerint Sólet, a velünk szemben lévő házban lakik. Nagy gondot fordítok a nevelésére. Ebből is láthatod, hogy lelkiismeretes munkaerő lennék a Deményista Diktatúrában.

 

Sólet és az Drazsé

A fiammal, Sólettal Fotó: Kálmán

Tisztelt Diktátor! Igazán rám bízhatnál néhány feladatot. Minden diktatúra alapja, hogy legyen benne rossz rendőr, meg jó rendőr. Én lehetnék az utóbbi. Aztán, ha esetleg kudarcot vallanék, Te még mindig intézkedhetnél. És a töpidet sem enném el előled, mert olyant én nem ehetek. Tehát nyugodtan rám bízhatnád, recepttel együtt. Nálam teljes biztonságban lenne. Mert ha valamit, a kaját, azt meg tudom védeni bárkitől.

Legfeljebb megmondanád Iván Fjodorovics Karamazovnak, hogy ne közelítsen. Mert ha valakik fel tudnak idegesíteni, hát azok az ilyen Karamazov félék.

Iván, a macska, aki idegesít

Kép: demenyakotsog.hu

Egyszóval kedves Kötsög úr, fontold meg az ajánlatomat. Mi ketten együtt még nagyon sokra vihetnénk! És ha én valakivel barátságot kötök, arra soha sem mondok csúnya szavakat, mint azt mostanában egyes nagypofájú kétlábúak teszik. Az ilyeneket én csak ordenáré hörcsögöknek hívom. Már pedig egy gyööönyörű és okos csokilabi soha, de soha nem megy le hörcsögbe.

hörcsög

Maradok őszinte híved és rajongód

Dr. Drazsé

Dr. Drazsé a kanapén

Fotó: Szilárd Szi Benedek

 

 

 

 

t_24694617

 

Üdülési jog a festői Supetarban - Horvátország

Apai felelősség

Most, hogy apa lettem, hirtelen rengeteg dolgom lett. Igaz, a nyolc kölykömből csak egyet nevelhetek, de mondhatom nektek, ez is éppen elég. Ez a Sólet gyerek itt lakik a velünk szemben lévő házban.

 

A fiam, Sólet

Sólet

Iszonyú mázlija van, ez nyilvánvaló. A tesóit szanaszét vitték, bár Bimbi – tudjátok, ő a feleségem – gazdája szerint mindegyiket csak jó gazdiknak adta oda. Hát ezt el is vártam!

Igaz, ami igaz, Sólet például tényleg jó gazdikhoz került. Alaposan megfigyeltem őket, még mielőtt elhozhatták volna Sóletet. Mármint az új gazdikat. Már akkor is rendes embereknek látszottak, ha nem is volt éppen kutyájuk. Így aztán megengedtem nekik, hogy Sóletot magukhoz vegyék. Jól döntöttem.

Anya és Sólet gazdijai, no meg egy táska Sólet

Anya és Sólet gazdijai, no meg egy táska Sólet

Azt a kis pöttyöt még nem szabad utcára vinni, mert most kapja csak az oltásait. Ezért csak a lakásban találkozhattunk. Először én mentem el Verához meg Petihez – ők a gazdik – hogy szemrevételezzem, rendes helyre került-e a fiam. Még kicsit sok a szőnyeg a lakásukban, de ezt később majd úgyis fölszedik. Akkorra persze már jól meg lesznek rágicsálva, de ezt ők még nem tudják. Nekünk is volt szőnyegünk. Nem sokáig.

 Ők meg már kétszer is itt voltak nálunk. Ezt el is vártam tőlük. Ennek a kis kölöknek szüksége van a nevelésemre.

Nevelem Sóletet

Nevelem Sóletet


Egy apának kijár a tisztelet

Egy apának kijár a tisztelet

 

 

 

 

 

 

 Először persze jól megijedt tőlem. Nem is csoda. Ilyen gyönyörű, hatalmas csokilabinak, mint ÉN, ki is jár a tisztelet. Azért meg különösen, mert ÉN vagyok az apja. Szerintem az csak hasznára válik, ha kicsit tart az apjától. De ez a nagy ijedelem nem tartott nála sokáig. Ahogy túljutott rajta, máris kezdett elszemtelenedni.

Hát nem pimasz?

Hát nem pimasz?


Pimasz bizony!

Pimasz bizony!

 

 

 

 

 

 

 Én persze rögtön megkezdtem a nevelését. Először csak szivattam, rohangáltam fel-alá, hogy próbálja kiszedni a köteles játékomat a számból. Meg is próbálta. Na jó, elvenni persze még nem tudja, de az életrevalóságához egyelőre elég, ha meg meri fogni a számból kilógó kötelet. Meg meri.

      

Kicsit még problémás a gyerek, mert ott pisil, meg kakil, ahol éppen eszébe jut. Később majd arra is megtanítom, hogy ezt nem így kell. Egy komoly eb csak akkor pisil a lakásban, ha a területét meg kell jelölnie. De otthon már nem kell, mert azt addigra már jócskán agyonjelölgette. Most meg már a mi lakásunkat is. De azért még nem szóltam neki, mert ha egyszer nem mehet ki az utcára, ugyan hová csinálhatna szegény feje?

Játszani is tanítottam

Játszani is tanítottam

 

Vedd el, ha tudod!

Vedd el, ha tudod!

 

 

 

 

 

 

  Játszani is tanítottam. Persze úgy, hogy közben megőrizzem atyai tekintélyemet. Ezért csak ritkán vágtam hanyatt magam, hogy ő is harapdálhasson engem egy kicsit. Mert az nagyon fontos. Anélkül soha nem lesz komolyan vehető kutya belőle.

Na jó, kicsit harapdálhatsz

Na jó, kicsit harapdálhatsz

Ja, és persze folyton leveleket rágott le a földön álló pletykából. A pletyka az egy növény, csak hogy tudjátok. És próbálta megenni. A leveleket. A gazdái meg állandóan kiszedték a szájából. Anyával mi csak somolyogtunk a dolgon. Mind a ketten visszaemlékeztünk azokra az irdatlan összerágott pletyka-levél halmokra, amiket én hagytam ott a padlón kiskoromban. Hiába, a pletyka nagyon csábító falat. Csak a kezdő gazdik gondolják, hogy azt nem kellene megrágni. Dehogynem.

 

 

Egyszóval, sok dolgom lesz még. Mert nem csak Sóletet, hanem a gazdáit is meg kell nevelnem. Mert egy felelős apának erre is figyelnie kell.

A felelős apa

A felelős apa

 

t_24694617

 

Üdülési jog a festői Supetarban - Horvátország

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!