Ez a könyvírás a fészbukon kezdődött. (Jó, tudom, hogy Facebook-nak kell írni, de annak semmi értelme.)
És nagyon sokan kedvelték, amiket írtam, és kértek újabb, meg újabb történeteket. De nem ám csak a nagyobb gyerekek, hanem még a felnőttek is! A kutya-haverokról nem is beszélve. De az a néni, aki szerkeszti a mesekönyvemet, azt mondta, hogy sok szülő nem szereti, ha az embergyereke fészbukozik. Mert az a gyerekre veszélyes lehet. Anya azt mondta, hogy van ebben valami. És akkor azért, hogy a kis embergyerekek ne használják a fészbukot, inkább csináltunk egy blogot. Mert az csöppet sem veszélyes. És ha majd elolvassátok a mesekönyvemet, akkor látni fogjátok, hogy én milyen szép vagyok. Mert lesznek benne képek is. És azt is megtudhatjátok, hogy tényleg milyen okos vagyok.
Meg ide is teszek fel képeket. Hogy jól megismerjetek majd az utcán is. Hogy tudjátok, hogy én vagyok az a híres DRAZSÉ!
Itt 1 éves voltam. Látjátok, mit kaptam?