Nagyon jó volt a könyvbemutató! Anyának igaza volt, tényleg hazaértünk arról a Hajdú Szobosz Lóról. És rengeteg ember volt ott! Én meg anya mellett feküdtem szemben a sok-sok emberrel és mind ENGEM néztek. Anya meg közben egy-egy jutalomfalatot dugdosott nekem oda, hogy maradjak szépen nyugton. Nyugton is maradtam, mert, mint tudjátok, rendkívül okos vagyok. És tudok viselkedni.
Ja, és nagyon sok barátom is ott volt! Amikor megláttam őket, akkor persze szerettem volna odarohanni hozzájuk, de anya észrevette és nagyon szigorú arcot vágott. Így aztán csak akkor randalíroztam egy kicsit – de már az előtérben – amikor Kókusz megérkezett. Na meg egy kicsit akkor is, amikor Mogyi is megjött. De amíg bent voltunk és Székhelyi József felolvasott az ÉN mesekönyvemből, addig borzasztó jó voltam. És figyeltem. Azt persze ti nem tudjátok, hogy mi a Székhelyi Művész Urat otthon csak simán Jocónak hívjuk. Mert ő anya unokatestvére. És azt mondta, mielőtt felolvasott, hogy én meg az ő unokaöccse vagyok. Nna, van nektek ilyen híres rokonotok?
Ha ide kattintotok, meg is nézhetitek, milyen gyönyörűen tud felolvasni a mi Művész Rokonunk!
Szervusz Drazsé! Lulu vagyok, remélem emlékszel még rám, sokat beszélgettünk Aszódiéknál az asztal alatt, míg Anyáék jókat ettek az asztalon. Nagyon szeretem itt egy karibi szigeten azokat az estéket, mikor az én anyum is felolvassa nekem a Te kedves történeteidet.
Abba ne hagyd őket, mert nagyon fog hiányozni. Köszönjük.
Jocó művész úr nagyon ért a kutyák nyelvén (is)…
Ezért tudta dr. Drazsé meséjét olyan kiválóan tolmácsolni a kedves közönségnek!