Anyával tegnap kimentünk a Szabadság térre. Már nem először. De ilyen még nem volt, mint tegnap. Először is rengeteg ember volt ott, alig tudtunk befurakodni a tömegbe. Rá is léptem, de tényleg csak véletlenül, egy néni lábára. Nagyon csúnyán nézett. Nem is rám, hanem anyára. Anya ugyan mondta, hogy bocsánat, de a néni morgott valamit, hogy “ilyen nagy kutyával…” a többit – szerencsére nem hallottam.

Aztán meg hátulról meglöktem, de tényleg csak véletlenül, egy másik nénit. De az azért történt, mert megláttam egy nagyon helyes goldi lányt, és akartam neki köszönni. De anya rövid pórázon tartott, így aztán nagy rángatás lett  a dologból. Mit csináljak, ha egyszer ez a néni meg útban volt.

Akkor anya megelégelte a dolgot, és kivitt a tömeg szélére. Jó nagy tömeg volt. De jó volt a szélén is, mert onnan is mindent hallottam, és még a Fischer Ádám bácsi kezét is láttam. Néha.

Akkor anya rám parancsolt, hogy “feküdj”, meg “maradj”. Én persze szót fogadtam, feküdtem, maradtam. Na, akkor csinálta anya ezt a videót, amit mindjárt meg is mutatok nektek. Azt azért megsúgom, hogy apa, illetve Andris ezerszer elmondta már anyának, hogy vízszintesen tartsa a mobilját, ha videózik. De hiába. Hát ettől lett ilyen a felvétel.

De azért nagyon jó volt, ahogy az a sok-sok ember mind énekelt. Még anya is. De ő csak halkan. Azt mondta, azért, hogy ne ő hallatszódjon a videón. De én tudom, amit tudok. Naaaagyon hamisan énekel. És a “testvér lészen minden ember”-nél mindig le is maradt egy ütemmel.

De azért nézzétek meg anya videóját!