Diósjenőn és Bánkon voltam anyáékkal vasárnap. Azt mondták, hogy ez valami nosztalgia kirándulás. Próbáltam kitalálni, mi a fene lehet az a nosztalgia, de képtelen voltam rájönni. Talán az, hogy anya keresett egy réges-régi házat, ahol valaha nyaralgattak. Azt mondta akkor, amikor még az ember-gyerekei kicsik voltak. Hát, az bizony jó rég lehetett. Hiszen ma már az ember-gyerekinek is vannak ember-gyerekei.
Az a kicsi ott középen anya ember-lánya. Elég vicces nekem. A hátsó meg anya és a pocijában van az ember-fia 🙂
A Lenin nevű szobor-bácsi lábánál középen meg anya ember-fia
És még az is kiderült, hogy Andris is volt gyerek. Na, ezt végképp nem hittem volna!
Andris, mint gyerek Bánkon
Szóval valami ilyesmi lehet a nosztalgia-túra.
Ez a bánki tó, anya, meg én. De ez persze ma van. Illetve tegnap.
Anya meg én a Bánki tónál
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: