Ezeket itt régebben írtam. Na, nem nagyon régen, mert már tudtam írni.
Arra gondoltam, hogy most ide felteszem őket. Hogy átlátható legyen a múltam.
Ezeket itt régebben írtam. Na, nem nagyon régen, mert már tudtam írni.
Arra gondoltam, hogy most ide felteszem őket. Hogy átlátható legyen a múltam.
Anyával elmentünk tüntetni. Anya azt mondta, hogy azért tüntetünk, mert 7 bőrt nyúznak le rólunk. Na, persze, ezt nem hittem el. Nekem csak egy bőröm van, és szerintem anyának is. Meg Tominak is, aki anya ember-fia, de mindenki Totónak szólítja. De akárhogyan is szólítják, neki se lehet még hat bőre, amit lenyúzhatnának. Ezért aztán nagyon buta fejet vágtam, hogy anya vegye már észre magát és magyarázza el rendesen.
Akkor azt mondta, hogy azért megyünk tüntetni, mert meg akarják adóztatni az internetet. Na és? Akkor majd az internet fizet és kész. Mit bánja ezt anya? Akkor meg azt mondta, hogy az nem úgy van, hanem úgy, hogy a végén majd neki kell fizetnie. Meg a többi internetezőnek. És akkor az emberek mind buták maradnak, mert ma már minden okosság az interneten van. Ezt végre megértettem, hiszen az én blogom, meg fészbuk oldalam is ott van. (Jó, tudom, hogy nem így kell írni, de nem érdekel.) És akkor az én gyönyörű fotóimat, meg a meséimet se tudja senki megnézni meg elolvasni. Hát, ha valami, ez tényleg disznóság! Ezen már én is felháborodtam rendesen.
Anya azt is mondta, hogy ezzel a dologgal meg még a szólásszabadságot is korlátozzák. Mer már mér? Az interneten én nem szoktam szónokolni, csak írogatok oda mindenfélét. De anya szerint az irogatás is hozzátartozik ahhoz a szólás-izéhez. Na, jó, akkor tényleg ne csinálják!
Így aztán beleegyeztem, hogy menjünk tüntetni. Pedig az nekem nem annyira vicces, mint gondolnátok. Először is rengeteg, de tényleg rengeteg láb van mindenütt körülöttem. Mert főleg a kétlábúak vannak ott egy ilyen tüntetésen. Jó, persze szoktak lenni kutya haverok is, de amikor odarohannék hozzájuk, hogy kicsit megszagolgassam őket, meg örömködjek, hogy ők is tüntetnek, akkor anya mindig visszarángat. Mert tüntetni csak pórázon szabad nekem! Ez már eleve elég keserves. Mert nemcsak szólásszabadság van (vagy nincs), hanem kutya-szabadság is. Azt pedig legfőképpen a póráz korlátozza. Majd én is szervezek egy jó kis tüntetést az interneten. Hogy lehessen póráz nélkül is tüntetni. Persze csak akkor, ha anyának nem kell külön fizetnie ezért.
Aztán meg hiába van egy jó kis biciklilámpa a nyakamban, ezek a kétlábúak nem néznek a kétlábuk elé, hanem hol a lábamra – mind a négyre -, hol meg a farkamra – arra az egyre – rálépnek. Én nem vagyok egy visítós fajta, csak simán arrébb megyek, de azért meg van a véleményem róluk.
Az viszont nagyon tetszik, amikor az a rengeteg kétlábú egyszerre kiabál. Anya is. Meg Totó is. Hogy „nem hagyjuk”! Meg, hogy „mondjon le!” Meg valami Orbánt is kiabáltak, hogy az meg takarodjon. Nekem anya ilyent csak akkor mond, amikor nagyon, de nagyon dühös rám. Például, amikor a földről föleszem valamit. Biztos ez az Orbán nevű is felnyalhatott valamit a földről, vagy valami hasonló disznóságot csinálhatott. Mert mindenki nagyon, de nagyon dühös volt rá. Én persze egy ilyen „takarodj” után rettenetesen elszégyellem és meghúzom magam. Annak az Orbánnak is ezt tanácsolom, mert különben még jutifalatot sem fog kapni egy jó darabig. Ha meg egyszer tényleg, de tényleg komolyan gondolják ezt a takarodjot, akkor mehet és kereshet magának új gazdit. Az meg nagyon gáz, kérdezze csak meg a menhelyes kutya haveroktól!