Sokáig gondolkodtam, vajon megoszthatom-e legújabb élményemet a barátaimmal, rokonaimmal, ismerőseimmel, a boldog őseimről most nem is szólva.
Végül úgy döntöttem, hogy miért is ne!
A címet is csak óvatosságból adtam, mert tudom, hogy vannak olyan embergyerekek, akik még semmit sem tudnak arról, hogyan is születtek. Bezzeg a kutyák! Azok mind maguktól is tudják, mit kell tenniük ahhoz, hogy kiskutyáik legyenek. Nna, ebből is látszik, mennyivel okosabbak vagyunk a kétlábúaknál.
Anya elmesélte nekem, hogy egyszer, nagyon-nagyon régen elvitte az emberkislányát a Veszprémi Állatkartbe. Meg ott volt a barátnője, az is a kicsi embergyerekével. És azt látták, hogy sok-sok emberszülő dühödten rángatja el az embergyerekét az egyik ketrec elől. Na, persze anyának, meg a barátnőjének több se kellett, rögtön odamentek ahhoz a ketrechez. És akkor látták, hogy két puma van a ketrecben: egy fiú, meg egy lány. És éppen azon ügyködtek, hogy legyen nekik kicsi pumájuk.
Anyáék szépen megálltak a ketrec előtt és bámulták a pumákat. Medg persze a kicsi embergyerekeik is. Anya azt mondta, ez a világ legtermészetesebb dolga, miért ne nézzék a kis embergyerekek is. Előbb-utóbb nekik is meg kell tudni az igazságot. Nem ismesélt soha se a gólyáról, meg a káposztafejekről, hanem mindig rendesen válaszolt, amikor a kis embergyerekei kérdezték.
Most is azt mondta nekem, hogy nyugodtan meséljem el találkozásomat Bimbivel. Bimbi egy gyööönyörű csokilabi lány, akinek a gazdái azt szeretnék, ha lenne neki – no meg persze nekem is – sok gyööönyörű csokilabi gyerekünk. Ezért aztán összehozták a randit. Én meg tudtam, mit kell tennem az ügy érdekében. És persze Bimbi is tudta. Persze kicsit kellette magát, ahogy azt a nők szokták, ezért elég sokat futkostam utána.
Udvaroltam is neki, ahogy illik.
Kicsit erőszakoskodtam is, hogy tényleg komolyan vegyen.
Andris azt mondta,hogy ez már családon belüli erőszak:
De persze ez nem igaz. Igazán csak egy ici-picit erőszakoskodtam. Ennyi kellett, hogy teljes legyen a siker!
Most már nagyon várjuk, hogy megszülessenek a gyerekeink. Kilyukad az oldalam a kiváncsiságtól, hogy milyenek lesznek. Ha csak fele olyan gyönyörűek, mint a szüleik, már akkor is a világ legszebb kis labijai lesznek.
Izguljatok ti is velem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: