Ezt onnan tudom, hogy mindenki borzasztó kedves hozzám, össze-vissza simogatnak, anya meg úgy szólít, hogy „kispapa”.
Hallottam, amikor anya büszkén mesélte a parkban, meg a futiban, hogy én apa lettem. Meg emlegette Bimbit is, hogy ő meg anya. Nem nagyon értettem, minek örömködik annyira, azt meg végképp nem, hogy egyáltalán honnan tudja. Azért mert valamikor nagyon régen, vagy két hónapja, én jókat játszottam Bimbivel, attól hogy lettem apa? Jó, igaz, udvaroltam is neki a magam módján, meg rá is másztam, de aztán eljöttünk tőlük és azóta se láttam.
Ma délután meg fogták magukat Andrissal és nagy titokzatosan elmentek itthonról. Engem, persze nem vittek magukkal. Anya azt mondta, hogy azért nem mehetek, mert Bimbi nagyon mérges lenne, ha odamennék hozzájuk. Na, ezt aztán végképp nem értettem. Meg persze nem is hittem el. Már miért lenne Bimbi mérges, amikor eddig mindig olyan jókat hancúroztunk együtt? Ha valaki anya lesz, attól mindjárt mérges is lesz? Jó, tudom, anya is szokott néha mérges lenni. De csak akkor, amikor rosszalkodom. De olyan még nem volt, hogy azért ne mehettem volna oda hozzá. Legfeljebb csak percekig. És amikor odamentem, mindig ki is tudtam engesztelni. De anya szerint a kutya-anya az más. Mert amikor vadonatúj kölykei vannak, akkor senkit sem enged a közelükbe. Még az apát sem. Vagyis engem. Pedig biztosan őt is hamar ki tudnám engesztelni.
De anya hajthatatlan maradt. Meg Andris is. Na, persze, Andris mindig melléáll, ha rólam van szó. Pedig néha ők is vitatkoznak, és én olyankor sohasem szólok bele. Egyszer igazán meghálálhatná.
Amikor hazajöttek, hoztak egy csomó fényképet. Na hiszen! Mit kezdjek én a fotókkal? Azoknak a kis izéknek, akik állítólag az én kölykeim, se szaguk, se hangjuk nincsen. Csak fekszenek ott egymás hegyén-hátán a Bimbi hasa alatt. Állítólag szopiznak. Mert az a kajájuk, amit Bimbi cicijéből kapnak. Úgy hívják azt a dolgot, hogy anyatej. Brrrr. Ezek még enni se tudnak normálisan!
De anya megígérte, hogy amikor a kicsi barna mini-csoki labik hathetesek lesznek, akkor majd én is megnézhetem őket. Élőben. Hát erre kiváncsi vagyok!
Nézzétek meg, hogy dolgoznak a kis majmocskák:
(Képek és videó: Láng András)
Hát gratula. A hírrel már találkoztam, de látni őket, az más.Kis szuszogó maszatok. Emlékszem, amikor Lea mamija szoptatott, ők 8-an voltak, mi pedig csendben és hallottuk, ahogyan cuppogtak. Nagy élmény.