Emlékeztek, mennyit zsörtölődtem, hogy anyáék nélkülem látogatják az ÉN kölykeimet? Végre belátták, hogy ez tűrhetetlen. Ezt nem tehetik meg egy ilyen apával, mint amilyen én vagyok! Még az elvált papáknak is jár a láthatás, ha értitek, mire gondolok.
Mert a kétlábúaknál előfordul, hogy a papa meg a mama összevész, de annyira, hogy már nem is akarnak többé együtt lakni. Hogy ez miért van náluk így, azt én nem tudom, de ahogy hallom, ez elég gyakran megtörténik. Egyszer csak kiszeretnek egymásból. Persze, attól még mind a kettő a kis kétlábú gyerekük papája, meg mamája marad. Mert nem a gyerektől akarnak elválni, csak egymástól.
Kép: bebikkicsikesnagyok.hu
Ezek a kétlábúak már csak ilyenek. És mert a kis kétlábú kölyök nem lakhat egyszerre két helyen, el kell dönteniük, hogy melyiküknél lakjon. Ezen néha addig-addig vitatkoznak, hogy sokszor egy harmadik kétlábú dönti el, hogy mi legyen. Ezt a harmadikat anya szerint bírónak hívják.
Fotó: index.hu
Ti láttatok már bírót? Én persze láttam, mert az én emberanyám is bíró. De ő nem rakosgatott kis kölyköket ide-oda. Mert ő másmilyen bíró volt. De ez most nem tartozik ide. Meg túl bonyolult is nektek.
Az okosabb szülők, bármennyire is haragszanak egymásra, szépen megbeszélik, hogy hol fog lakni a kis kölykük. És akkor az a szülő, akinél nem lakik, az nagyon sokszor elviheti magával és játszhat vele. Na, ezt hívják láthatásnak.
Kép: seveled.cafeblog.hu
Persze, nálunk, kutyáknál ez egészen másképpen van. Ott kezdődik, hogy én soha nem vesznék össze Bimbivel. Bimbi az ÉN kölykeim anyja. Az igazi. Eddig azt mondták nekem, hogy Bimbi haragudna, ha én is mennék a kölykeinket látogatni. Ezt persze már akkor sem hittem el, de nem álltam le anyáékkal vitatkozni. Mert ők azt hiszik, hogy mindenhez jobban értenek. A kutyákhoz is. Pedig nem.
De most végre elvittek magukkal. Meg jött még egy kétlábú pár is velünk. Vera meg Peti. Mert ők haza akarnak vinni egyet az ÉN kölykeimből.
A lépcsőn ülő
Mondanom sem kell, hogy Bimbi, amikor meglátott, nem hogy nem haragudott, hanem egyenesen a nyakamba ugrott. Annyira, de annyira örült nekem, hogy én rögtön azt a múltkorit akartam játszani vele. Tudjátok, azt, amikor még nem voltak kölykeink. De azt azért nem hagyta. Na, mindegy. Azért jól megvoltunk.
Anyához bújó
Vera meg Peti persze ámuldozott, hogy milyen gyööönyörűek a mi kölykeink. Tisztára kis bumfordi csoki maci mindegyik. Már csak heten voltak, mert korábban egy néni elvitt magával egy kislányt.
A kukucskáló
És akkor Vera meg Peti kiválasztotta az egyik kisfiamat, hogy ők meg majd azt viszik haza magukhoz. Még ici-pici nyakörvet is hoztak neki. Meg egy plüss nyuszit. (Annak a fülét sajnos Bimbi letépte.) Meg egy icike-picike sárga gumikarikát. Azzal persze mi játszottunk Bimbivel. Huzigálósat. De csak azért, hogy a kölykeink lássák, hogyan kell azt csinálni.
Huzigálunk
Egyik kismaci
Jól láthatjátok, a kutyakölök sorsa sokkal sanyarúbb, mint az emberkölyköké. Még annál is, amikor az emberkölykök szülei elválnak. Mert a mi kis kölykeinket nem helyezik el sem a papájuknál (vagyis nálam), sem a mamájuknál (vagyis Bimbinél). Ellenben tök idegenek szanaszét hordják őket. És lehet, hogy soha, de soha többé nem látjuk egymást.
Még együtt vannak
Persze, ez velem nem történhet meg. Mert az én kisfiam itt fog lakni a velünk szemben lévő házban! Mert Vera és Peti pont ott laknak! És akkor látom majd a kisfiamat, amikor csak akarom. És majd meg is tanítom mindenre, amit csak tudok. Huzigálni, labdázni, meg pocsolyázni. Meg döglött halba belehemperegni. Hogy mindig jól érezze magát.
A kiválasztott
Bimbivel meg majd megbeszéljük, hogy mikor találkozunk újra. És akkor majd megint játszhatunk olyat, mint régen.
Bimbivel megbeszéljük
Videók és fotók: Láng András
