Most, hogy apa lettem, hirtelen rengeteg dolgom lett. Igaz, a nyolc kölykömből csak egyet nevelhetek, de mondhatom nektek, ez is éppen elég. Ez a Sólet gyerek itt lakik a velünk szemben lévő házban.
Sólet
Iszonyú mázlija van, ez nyilvánvaló. A tesóit szanaszét vitték, bár Bimbi – tudjátok, ő a feleségem – gazdája szerint mindegyiket csak jó gazdiknak adta oda. Hát ezt el is vártam!
Igaz, ami igaz, Sólet például tényleg jó gazdikhoz került. Alaposan megfigyeltem őket, még mielőtt elhozhatták volna Sóletet. Mármint az új gazdikat. Már akkor is rendes embereknek látszottak, ha nem is volt éppen kutyájuk. Így aztán megengedtem nekik, hogy Sóletot magukhoz vegyék. Jól döntöttem.
Anya és Sólet gazdijai, no meg egy táska Sólet
Azt a kis pöttyöt még nem szabad utcára vinni, mert most kapja csak az oltásait. Ezért csak a lakásban találkozhattunk. Először én mentem el Verához meg Petihez – ők a gazdik – hogy szemrevételezzem, rendes helyre került-e a fiam. Még kicsit sok a szőnyeg a lakásukban, de ezt később majd úgyis fölszedik. Akkorra persze már jól meg lesznek rágicsálva, de ezt ők még nem tudják. Nekünk is volt szőnyegünk. Nem sokáig.
Ők meg már kétszer is itt voltak nálunk. Ezt el is vártam tőlük. Ennek a kis kölöknek szüksége van a nevelésemre.
Nevelem Sóletet
Egy apának kijár a tisztelet
Először persze jól megijedt tőlem. Nem is csoda. Ilyen gyönyörű, hatalmas csokilabinak, mint ÉN, ki is jár a tisztelet. Azért meg különösen, mert ÉN vagyok az apja. Szerintem az csak hasznára válik, ha kicsit tart az apjától. De ez a nagy ijedelem nem tartott nála sokáig. Ahogy túljutott rajta, máris kezdett elszemtelenedni.
Hát nem pimasz?
Pimasz bizony!
Én persze rögtön megkezdtem a nevelését. Először csak szivattam, rohangáltam fel-alá, hogy próbálja kiszedni a köteles játékomat a számból. Meg is próbálta. Na jó, elvenni persze még nem tudja, de az életrevalóságához egyelőre elég, ha meg meri fogni a számból kilógó kötelet. Meg meri.
Kicsit még problémás a gyerek, mert ott pisil, meg kakil, ahol éppen eszébe jut. Később majd arra is megtanítom, hogy ezt nem így kell. Egy komoly eb csak akkor pisil a lakásban, ha a területét meg kell jelölnie. De otthon már nem kell, mert azt addigra már jócskán agyonjelölgette. Most meg már a mi lakásunkat is. De azért még nem szóltam neki, mert ha egyszer nem mehet ki az utcára, ugyan hová csinálhatna szegény feje?
Játszani is tanítottam
Vedd el, ha tudod!
Játszani is tanítottam. Persze úgy, hogy közben megőrizzem atyai tekintélyemet. Ezért csak ritkán vágtam hanyatt magam, hogy ő is harapdálhasson engem egy kicsit. Mert az nagyon fontos. Anélkül soha nem lesz komolyan vehető kutya belőle.
Na jó, kicsit harapdálhatsz
Ja, és persze folyton leveleket rágott le a földön álló pletykából. A pletyka az egy növény, csak hogy tudjátok. És próbálta megenni. A leveleket. A gazdái meg állandóan kiszedték a szájából. Anyával mi csak somolyogtunk a dolgon. Mind a ketten visszaemlékeztünk azokra az irdatlan összerágott pletyka-levél halmokra, amiket én hagytam ott a padlón kiskoromban. Hiába, a pletyka nagyon csábító falat. Csak a kezdő gazdik gondolják, hogy azt nem kellene megrágni. Dehogynem.
Egyszóval, sok dolgom lesz még. Mert nem csak Sóletet, hanem a gazdáit is meg kell nevelnem. Mert egy felelős apának erre is figyelnie kell.
A felelős apa
Jövő Szilveszterkor már egymással is táncolhattok, kedves Drazsé és Sólet úrfi. Ha ezen a tükörfényes parketten nem csúsztok mindig el, akkor menni fog. Nagyon édesek vagytok!