Tisztelt Diktátor Úr! Kedves Demény! Felséges Kötsög!
„Olvastam költőtárs, olvastam művedet”, és azóta teljesen oda vagyok érted. Érted?
Kép: libri.hu
Mivel arra gondoltam, hogy esetleg kaphatnék én is valami szerényebb állást a Te nagyszerű Diktatúrádban, küldenék most Neked egy fényképes önéletrajzot és egy motvációs levelet.
Kép: hirpub.hu
Nevem: Drazsé Light of Eyes, szerényebben csak Drazsé, kevésbé szerényen Dr. Drazsé. Ebből a Te zsenialitásoddal rögtön kitalálhatod, hogy nekem kezdettől jobb sors jutott, mint Neked. Én ugyanis egy igazi tenyésztőnél születtem, ötödmagammal.
Még együtt a tesóimmal
Méghozzá egy olyan tenyésztőnél, aki vakvezető kutyákat képez ki. Ebből ara is rájöhetsz – mert zseni vagy – hogy labrador vagyok.
Születési hely és idő: Tatárszentgyörgy, 2010. május 10.
Nem: hím (de mekkora!)
Szín: csokibarna (gyööönyörű!)
Családi állapot: nős, házastársa neve: Bimbi, szintén csokilabrador
Gyermekeik: 8 kiskorú csokilabi
A kiskorúak
Családi állapot a kétlábúaknál: mama kedvence (ennek értékéből csak az von le egy ici-picit, hogy nincs másik kutyája)
Iskolai végzettség: Népszigeti Kutyaiskola engedelmes alapfok, Népszigeti Kutyaiskola ügyességi középfok, Kutya-gazda kapcsolati próba oklevél és Tenyész-vizsga.
Vizsga után
Mindezek után nyilván érted, hogy megszereztem a doktori címet, így írhattam meg a mesekönyvemet „Dr. Drazsé mesél” címen.
A mesekönyv
Hát ennyit az én felhőtlen, boldog, könnyű életemről. Ami persze azért mégsem tökéletes, de majdnem. Az én gazdim jogász, ezért aztán mindent rettentő komolyan vesz. Te biztosan a „tudományos” és az „ajnár gazdi” közé sorolnád. Azért nem teljesen tudományos, mert csak ritkán pofázik bele mások kutyatartásába, de ha valaki kérdez tőle, akkor rögtön kivirul. Nem is teljesen ajnár gazdi, mert ugyan anyának szólíttatja magát, de nem hogy az ágyába, de még arra a nyamvadt kanapéra sem enged fel, a fotelról nem is beszélve. (Ki is van kopva mind a két könyököm, de ez sem hatja meg.) Ennek ellenére engem igazán nem lehet despotának nevezni. Ha omega nem is vagyok, de azért alfának sem nevezném magam. Mondjuk inkább delta.
Balról a negyedik lennék én
Csak akkor ugatok, ha valaki, például egy vér-vizsla elveszi a labdámat és nem akarja visszaadni.
Drazsé és Frici
Na, jó, meg akkor is, ha megijedek. Különösen télen. Mert az ember, akarom mondani, a kutya sohasem tudhatja, hogy a parkban egy hóember mikor támad rá. Ősszel meg tele van a park fekete nejlonzacskókkal, amik rettenetesen tudnak zörögni. Most már persze tudom, hogy csak avar van bennük, de amíg erre rájöttem!
Viszont imádok úszni, még a zajló Dunában is. Egyszer még egy örvény is elkapott, Anya ott visítozott a parton, mert nem tudta, hogy milyen fantasztikusan erős vagyok. Persze, hogy simán kiúsztam belőle. Mármint az örvényből. És bármit ki is hozok a vízből.
Hozom a lasztit
Meg még „lövésálló” is vagyok. A fülem mellett puskát sütögethetnek el, miattam csinálhatnak tűzijátékot, meg petárdázhatnak, én ezekre mind fütyülök.
Bírom a lövést
Fotó: Láng
És az eldugott fácánt is megtalálom. Meg visszahozom. Legfeljebb egy ici-pici hiányzik belőle, amikor leteszem a puskás ember lábához.
A kétlábú családom persze nem vadászik, mert ők olyan puhány értelmiségiek. Örökké csak írnak, olvasnak meg vitatkoznak. Főleg vitatkoznak. Rólam is. Hogy mit ehetek, meg mit nem. Mert kicsit fosós vagyok. Ezúttal a szó szoros értelmében. Andris szerint (őt nem szabad apának szólítanom) anya mindent eltúloz. De ez nem igaz, mert anya mindig csak azt teszi, amit a Pozsonyi Dokik mondanak. Mert azért dokit én is jól választottam.
A Pozsonyi Dokik
Kép: pozsonyidokik.hu
De a vitatkozás mellett nyaralni is szeretnek. És akkor engem is visznek magukkal. A tengerhez. Ami Super! Supetár! Oda megyünk nyaranta. De erről már írtam a mesekönyvemben. Majd ha egyszer ráérsz diktátorkodás közben, akkor olvasd el. Jó?
Supetarban anyával
A négylábú családomról még annyit kell tudnod, hogy az egyik fiam, név szerint Sólet, a velünk szemben lévő házban lakik. Nagy gondot fordítok a nevelésére. Ebből is láthatod, hogy lelkiismeretes munkaerő lennék a Deményista Diktatúrában.
A fiammal, Sólettal Fotó: Kálmán
Tisztelt Diktátor! Igazán rám bízhatnál néhány feladatot. Minden diktatúra alapja, hogy legyen benne rossz rendőr, meg jó rendőr. Én lehetnék az utóbbi. Aztán, ha esetleg kudarcot vallanék, Te még mindig intézkedhetnél. És a töpidet sem enném el előled, mert olyant én nem ehetek. Tehát nyugodtan rám bízhatnád, recepttel együtt. Nálam teljes biztonságban lenne. Mert ha valamit, a kaját, azt meg tudom védeni bárkitől.
Legfeljebb megmondanád Iván Fjodorovics Karamazovnak, hogy ne közelítsen. Mert ha valakik fel tudnak idegesíteni, hát azok az ilyen Karamazov félék.
Kép: demenyakotsog.hu
Egyszóval kedves Kötsög úr, fontold meg az ajánlatomat. Mi ketten együtt még nagyon sokra vihetnénk! És ha én valakivel barátságot kötök, arra soha sem mondok csúnya szavakat, mint azt mostanában egyes nagypofájú kétlábúak teszik. Az ilyeneket én csak ordenáré hörcsögöknek hívom. Már pedig egy gyööönyörű és okos csokilabi soha, de soha nem megy le hörcsögbe.
Maradok őszinte híved és rajongód
Dr. Drazsé
Fotó: Szilárd Szi Benedek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: