Attól tartok, anya nem tud szabadulni a gyerekkori emlékeitől. Amikor kicsi volt – mert ha hiszitek, ha nem, anya is volt gyerek – akkor volt nekik egy kényelmes szép lakásuk. Amiben az egész család: apukája, anyukája, két nagymamája, meg anya szépen elfértek.
És akkor valami Állam nevezetű nem tudom ki kitalálta, hogy betesz még egy néhány idegent ebbe a lakásba. Az idegeneket meg úgy hívták, hogy Társbérlők. De anya szülei ezt nagyon nem szerették volna, ezért a szép kényelmes lakásból csináltattak két kényelmetlen csúnyát. Ezt úgy hívják, hogy lakás-leválasztás. És akkor nem fértek már be azok a Társbérlők.
Társbérlet Kép: kep-ter.blogspot.com
De anya semmit sem tanult. Nekem van egy szép kényelmes lakásom Andris kocsijának csomagtartójában. Ki is van bélelve nekem, és pont akkora, hogy amikor autózunk, és én megunom a kifelé bámészkodást, akkor le tudok benne feküdni és aludni. Mert éppen olyan hosszú ez az én autós lakásom, mint én vagyok.
Most meg már másodszor raktak mellém Társbérlőt. Nem is akármilyent. Megint egy óriástermetű goldit. Pont olyant, mint a múltkor, amikor Kókusz volt a Társbérlőm.
Drazsé és Kókusz
Kép: Láng András
Illetve mégsem pont olyant. Mert Benji, aki anya kutya-unokája, jóval termetesebb, mint Kókusz. Legalább 5 kilóval. Szóval majdnem az egész lakásomat elfoglalta.
Drazsé és Benji
Társbérlők
Igaz, Benji is haver, ezért megengedtem, hogy átmenetileg beköltözzön a lakásomba. De azért nem szeretném, ha ebből a társbérletesdiből rendszert csinálnának.
Mert én nem tudom leválasztani a lakásomat.
A főbérlő
Kommentek