Végre megint nyaraltunk! Én ugyanis imádok nyaralni. Különösen Mecseknádasdon. És ott is különösen a Brauer panzióban. Jelzem, más ottani panzióban még nem nyaraltam. De hogy ez a legjobb, az tuti.
Velünk volt Bori meg Ágó. Ha emlékeztek a mesekönyvemre, ők anya ember-unokái.
A mesekönyv
Most már van neki kutya-unokája is, az én fiam, Sólet. De őt nem mi neveljük. Látszik is rajta 🙂
Én és a fiam, Sólet
Tulajdonképpen nem Bori meg Ágó volt velünk, hanem mi voltunk velük. Mert nekik rendeztek kukta-tábort.
Ágó kuktáskodik
Na jó, nem csak nekik. Még másik 16 gyereknek is. Csupa jófej gyerek volt. Mert mind velem akart játszani! Kicsit – nagyon – kánikula volt, de azért én rohantam a labda, meg a frizbi után. Lógott is a nyelvem derékig.
Csajok tilosban
És akkor még nem is beszéltem Zsömiről. Zsömi kislány fehér-labi. Ő ott lakik. Egy nagy kenelben. De nem szeret benne lenni. Viszont ha kiengedik, akkor megszökik. Kivéve ha velem játszhat.
Zsömi meg én
Én győztem a végén!
Vagyis az sem kivétel. Mert egyszer még így is megszökött. Mert a kétlábú kölkök éppen minden mással foglalkoztak, ahelyett, hogy velünk játszottak volna. Bohóckodtak, kirándultak,
Idétlenkedők
Fiúk lányruhában
Bori a pataknál
a lányok meg összekenték magukat mindenféle finomsággal, mert azt hitték, hogy attól majd szebbek lesznek. Egészen addig csinálták, amíg én le nem nyaltam róluk azt a maszknak nevezett joghurtos, mézes uborkát. Fincsi volt.
Izán finom volt a maszk
Egyszóval Zsömi mégis megszökött. Kirohant az országútra. Anya meg utána. Én meg anya után. Szép kis cirkusz volt, mondhatom. Anya néha fuvolázott neki, hogy „Zsömike, zsömike, gyere-gyere-gyere kiskutya” és mutogatta neki a jutifalatot. Na persze az enyémet!
Zsömi itt még leült a falatért
De már ezt sem bántam, mert abban a hőségben eléggé utáltam utánuk rohanni. Máskor meg anya hangja hirtelen megváltozott – dühös lett – és a Zsömi kedves édesanyját emlegette és javasolta, hogy ki mit csináljon vele. Én persze ezt nem értettem, de elég fenyegetően hangzott.
Anya ilyen mérges volt
Kép: alvastrening.cafeblog.hu
Azt sem értettem, hogy Zsömi, azokkal a kis rövid lábaival hogy tudott ilyen gyorsan és ilyen sokáig rohanni.
Ilyen rövid lába van Zsöminek
Végül Iza mentette meg a helyzetet. Iza a panzió nagyobbik kislánya. Van neki egy húga is, ő a Mira. De Zsömi csak és kizárólag Izának fogad szót. És még neki se mindig.
Iza
Iza húga: Mira
Végül Andris – tudjátok, akit nem szabad apának hívni – utánunk jött a nagy autójával és hozta magával Izát. Iza meg hozta Zsömi nyakörvét meg a pórázát. És nagy nehezen lecsalogatta a hegyoldalból Zsömit, aki az autó elől – meg előlünk – oda felrohant.
Szegény buta kis Zsömi! Mehetett vissza azonnal a keneljébe. Hát kellett ez neki?
Anya azt mondta, hogy ő majdnem infarktust kapott. Nem tudom, mi az, de szerintem csak nagyon megizzadt és lihegett. A nyelvét persze nem lógatta ki a kis buta, hogy lehűljön. De estére már azzal dicsekedett, hogy ő több mint 1 kilométert futott ebben a hőségben. Nagy cucc!
Én meg kidőltem
Fotók: Brauer Andi, Láng András
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: