Sokat meséltem már nektek a mecseknádasdi Brauer panzióról. Mert, hogy én nagyon szeretek ott lenni. De nem csak én. Hanem anya és barátai, rokonai és üzletfelei is. Na jó, üzletfelei nincsenek, az csak Nyuszinak van a Micimackóban.
Brauer Panzió
De most tényleg nagyon sokan voltunk ott. Mert anya mondta, hogy jön a Gerenda. Ezen kicsit csodálkoztam. Miért gyűlnek össze ennyien egy gerenda miatt. Még a végén rájuk esik. Persze vártam én is, mert nagyon kíváncsi voltam.
A Brauerek
És akkor tényleg jött. De nem egy gerenda, hanem a Gerendás. A Gerendás Péter. És nem is esett ránk. Ami azért szerencse.
Gerendás
Ahogy megérkezett, mindenféle furcsa dolgokat pakolt ki a kocsijából. Először két hatalmas dobozt, amit feltett egy-egy hosszú rúdra. És nem hagyták, hogy lepisiljem a jó kis rudakat. Én próbáltam, de elzavartak.
Aztán elővett egy csomó, sőt rengeteg drótot. Azt sem engedték megkostólni. Kókusz is próbálta, de neki sem. Remélem, tudjátok már, ki a Kókusz. Az én goldi haverom. Együtt settenkedtünk ott a rengeteg drót körül, hogy legalább egy kicsit lerághassunk belőle. De még ezt sem lehetett. Ekkor kicsit aggódtam. Talán mégsem lesz ez olyan jó buli, ha minket örökké elhajtanak.
Aztán meg elővett ez a Gerendás egy nagyon furcsa dolgot. Egy lapos doboz-szerűség volt rengeteg gombbal. Ezt meg már ő is féltette tőlünk. Pedig annyi gomb közül, ami ezen a dobozon volt, egy párat igazán nekünk adhatott volna. De még annak sem örült, amikor csak átugrálni próbáltunk a sok-sok gombos dobozkája fölött. Úgy láttam, mintha kicsit – nagyon – ideges lett volna. Ajjaj, mi lesz itt?
És akkor mindenki leült. És a Jocó, a Székhelyi beszélt. Belebeszélt valami izébe, amitől sokkal hangosabban lehetett hallani a hangját. Pedig van neki elég nagy hangja anélkül is.
Végre minden kiderült. Hogy mihez kellettek a nagy dobozok, meg a sok drót, meg a sok kicsi gombos ládika. Az vicces volt, mert Gerendás a gombokat nem is a kezével, hanem a lábával nyomogatta. Mert a keze tele volt egy nagy gitárral. És azt abajgatta.
De olyan, de olyan szépen, hogy Kókusz is meg én is egészen elaléltunk. Kókusz még rám is mordult, amikor egy ici-picit megmozdultam fektemben. Mert tudjátok, köztünk Kókusz a főnök.
A kétlábúak meg nevettek, meg tapsoltak, meg ringatóztak. Azt hiszem ők is nagyon jól érezték magukat.
A rokonok, barátok és a nem üzletfelek
A közönség
Meg még énekeltek is, ha mondták nekik. Meg akkor is, ha nem. Még anya is énekelt. Pedig otthon Andris meg szokta tiltani neki. De most nem. Igaz, nem is hallotta. Mert ő meg videózott. Ezért láthatjátok, hallgathatjátok most ti is.
Most már értem, miért nem engedték a drót-rágicsálást, meg a gombos-doboz-ugrálást. Azt hiszem igazuk volt.
Fotók és videók: Láng András
