Most, amikor ezt megállapítom, éppen vasárnap van. De lehetne szombat is. Én ugyan csak egy alig több mint 1 éves kiskutya vagyok, de azért tudom, amit tudok. Például azt, hogy a normális emberek szombaton, meg vasárnap jókat alszanak. Mert akkor nem kell dolgozniuk. Ezért aztán boldogan heverésznek az ágyukban és eszük ágában sincs hajnalban felkelni.
Kép: divany
Nem úgy a mi emberanyánk. Szombat reggel 6 órára állította be az ébresztőóráját. 6 órára! Hogy honnan tudom mindezt? Onnan, hogy már nyolc hónapja itt lakom Drazséval együtt. Drazsé persze jóval régebben költözött ide, de most már társbérlők vagyunk. Emberanya szerint ugyan tesók vagyunk, de ez hülyeség. Mert Drazsé egy csokilabrador, én meg egy kis keverék terrier vagyok. Hogy lehetnénk mi testvérek? Mondom, hogy nem teljesen komplett ez az emberanya. Mert mindent emberszemmel néz és szerinte, ha neki két kutyagyereke van, akkor azok csak testvérek lehetnek. Esetleg mostohatestvérek. Persze azt sem tudja rendesen mondani. Mert annak meg semmi értelme nincs. Azt úgy kéne mondani, hogy mostsoha testvérek! Na, ugye. Szóval maradjunk a társbérlőknél!
Egyszóval Drazsétól – a társbérlőmtől – megtanultam, hogy amit pirossal írtak a naptárba, az a vasárnap, ami meg előtte van, az a szombat. És persze az órára is megtanított. Mert azt el kell ismerni, hogy ez a Drazsé elég okos egy kutya. Most már azt is látom, hogy emellett még rendes is. Mert hagyja, hogy cibáljam a bundáját és csak a futiban mordul rám olykor-olykor. Ott biztosan szégyenli, hogy egy olyan nagydarab állatot, min ő, egy kis törpike – aki én lennék, vagyis Kátya – csak úgy össze-vissza rángathat.
És azt tudjátok, hogy vajon miért kell hétvégén is olyan korán kelni? Mert anya a fejébe vette, hogy mindenféle kutyasportokra járat minket. Engem például beíratott mantrailingre, meg ÖKT-ra. Na persze, nektek fogalmatok sincs róla, hogy mik ezek. Majd elmagyarázom, de mindkettőnek az a lényege, hogy hajnalban kell felkelni miattuk. És nem csak anyának, hanem nekünk is.
Kép: Galéria Savaria
Remélem, azt tudjátok, hogy a korcs emberi fajnak csak ötmillió szaglósejtje van, míg nekünk, a teremtés koronáinak ebből kétszázmillió van az orrunkban. Emellett persze a szagokat elemző agyunk is milliószor fejlettebb a tietekénél. Így amíg ti csak bambultok, ha valakit, aki eltűnt, meg kell keresni, nekünk elég egy ici-pici szagminta belőle, aztán beleszimatolunk a levegőbe és percek alatt meg is találjuk. Na, jó, néha nem percek alatt, de az tuti, hogy előbb-utóbb megtaláljuk. A szegény kétlábú gazdánk meg csak rohan utánunk egy irtózatosan hosszú póráz végén – amibe általában bele is gabalyodik, amilyen szerencsétlen – és tudja, hogy nélkülünk örökre elveszítené az eltűnt barátját.
Kép: Hundeschule Wies
Akkor most már tudjátok, mi az a mantrailing. A man az embert, a trail meg az útvonal követését jelenti. Hogy miért angolul mondják? Mert a kétlábúak közismerten rém sznobok. Bár igaz, ami igaz, magyarul elég hülyén hangozna, hogy „emberútvonalkövetés”.
Mára elég nektek ennyi, hogy fel tudjátok dolgozni a kis csökevényes agyatokkal. Az ÖKT-t majd máskor magyarázom el. Elég, ha egyelőre annyit tudtok, hogy a rendes neve: Ösztön Kezelési Tréning. De ezzel most nem akarlak túlterhelni benneteket.
Kép: EbGondolat
Nos, hát, erre a mantrailingre hurcol engem az emberanyám szombat reggelenként. Ezért képes hajnalban felkelni. Ez persze az ő baja, de engem sem röstell a legszebb álmomból felébreszteni. Márpedig az én legszebb álmom egy hatalmas cupákos marhacsont. Azt persze sohasem kapok. Hiába találok meg neki bárkit is.
Kátya álmodik
